A hidraulika-, hajtómű- és turbinaolajok habzása nem pusztán látványos jelenség. A levegő jelenléte megzavarhatja a kenőanyag-ellátást, növelheti a kopási és kavitációs kockázatot, valamint felgyorsíthatja az olaj oxidációját. Az ipari karbantartásban ezért egyszerre kell foglalkozni a szennyeződések eltávolításával és a kenőanyag működőképes adalékrendszerének megőrzésével.

Miért veszélyes az olajhabzás?

Ha levegő keveredik az olajba, a felszínen stabil habréteg alakulhat ki. A légbuborékok ronthatják az olajellátás folyamatosságát; szélsőséges esetben az alkatrészek kenése elégtelenné válhat. A habzás emellett olajveszteséget, instabil működést és gyorsabb öregedést is előidézhet [1, 2. o.].

• Megszakadhat vagy romolhat a megfelelő olajáramlás.
• Nőhet a kopás, a kavitáció és az üzemi bizonytalanság kockázata.
• Az intenzívebb levegő–olaj érintkezés kedvezhet az oxidációnak, az iszaposodásnak és a lakkosodási termékek kialakulásának.

Miért merül fel a habzásgátló adalékok kiszűrésének veszélye?

A habzásgátlók – gyakran szilikonalapú vegyületek – segítik a buborékok szétesését. Sok más olajadaléktól eltérően azonban nem teljesen oldott állapotban, hanem eloszlatott cseppekként vannak jelen az olajban. Az SKF szerint ezek jellemző mérete körülbelül 5–20 µm, az adott formulációtól függően [1, 3. o.].

Ez magyarázza a dilemmát: az 5 µm alatti tartományban is hatékony finomszűrés bizonyos feltételek mellett az adalékcseppeket is fizikailag visszatarthatja, különösen azok összetapadásakor. A hatás azonban függ a szűrési technológiától, az olaj összetételétől és az üzemi körülményektől.

Mit mértek az SKF vizsgálatai?

Az SKF a RecondOil Core és Boost szűrőbetétek hatását hidraulika-, hajtómű- és turbinaolajokkal vizsgálta. Ezek működése nem kizárólag egy meghatározott pórusméretű szita elvén alapul. Az SKF közlése szerint a Boost változat DST-technológiájának kiegészítő összetevője nem távolítja el szelektíven, kémiai reakció útján a habzásgátlókat; bizonyos fizikai visszatartás viszont előfordulhat [1, 3. o.].

1. Jelentősen tisztább olaj, változatlan stabil habmennyiség

Egy ISO VG 150 olaj példájában a részecsketisztaság jelentősen javult. A három mérési szakaszban a stabil hab mennyisége mindvégig 0 ml maradt; a második szakasz habzási hajlama kisebb ingadozást mutatott.

* Habzási hajlam / visszamaradó stabil hab. Forrás: SKF, 2026, 1. táblázat, 3. o. Az ISO 4406 hármas számai a különböző részecskeméret-tartományok tisztasági osztályait jelölik.

2. Ismételt szűrésnél a habzási hajlam romolhat

Az SKF új, külső szennyeződést nem tartalmazó ISO VG 220 olajat is többször átszűrt. Több mint 15 teljes átforgatás után az ASTM D892 első szakaszában a habzási hajlam 0 ml-ről 300 ml-re emelkedett, miközben a stabil hab mennyisége továbbra is nulla maradt. A magasabb hőmérsékletű második szakaszban a habzási hajlam 10 ml-ről 50 ml-re nőtt [1, 2. táblázat, 4. o.].

A vizsgálat tudatosan szélsőséges helyzetet modellezett: normál üzemben az olajba rendszerint szennyeződések is kerülnek. Az eredmény nem azt jelenti, hogy minden finomszűrés rontja az olajat, hanem azt, hogy bizonyos adalékok állapota külön figyelmet érdemel.

3. Használt olajból a szennyeződések eltávolítása a habzást is mérsékelheti

Egy használt ISO VG 68 olaj tisztasági osztálya a Boost szűrést követően 22/21/17-ről 16/15/12-re javult. Az ASTM D892 első szakaszában a habzási hajlam 40-ről 20 ml-re csökkent. A második szakaszban nem változott, a harmadikban 290-ről 270 ml-re mérséklődött [1, 3. táblázat, 4. o.].

A vizsgálat tanulsága: a finomszűrés eltávolíthat habstabilizáló szennyeződéseket, de önmagában nem állítja helyre a már kimerült adalékcsomagot.

Mi a megoldás, ha romlik a habzásgátló teljesítmény?

Az SKF tanulmánya két beavatkozási irányt ismertet [1, 5. o.]:

• Friss olaj pótlása: a kompatibilis, azonos kenőanyag hozzáadása új adalékokat juttat a rendszerbe. Egyes vizsgálati mintáknál 12–25% pótlás is segített, más esetben 50% kellett a teljes helyreállításhoz.
• Célzott adalék-visszapótlás: megfelelő habzásgátló-adalékcsomaggal helyreállítható a működés, de a kompatibilitás és az adagolás kritikus. Ezt nem célszerű laboreredmény és gyártói egyeztetés nélkül elvégezni.

Egyes használt olajokban a finom szennyeződések és oxidációs melléktermékek részben elfedhetik a habzásgátló kimerülését. Amikor a szűrés eltávolítja ezeket, a gyengült adalékteljesítmény láthatóbbá válhat a vizsgálatban. Az SKF kísérleteiben a szűrés után hozzáadott megfelelő adalékcsomag helyreállította a habzásgátló teljesítményt [1, 5. táblázat, 5. o.].

Mit érdemes tenni a gyakorlatban?

Az SKF következtetése szerint általában nem célszerű gyengébb szűrésre váltani kizárólag az adalékok megóvása miatt. A megmaradó szennyeződések fokozhatják a kopást és az olajöregedést. Ehelyett a megfelelő tisztaság mellett kell figyelemmel kísérni a kenőanyag állapotát [1, 6. o.].

• Mérjük a szennyezettséget: ISO 4406 szerinti részecskeszám és – szükség szerint – víztartalom.
• Ne az ISO-kód alapján döntsünk egyedül: ellenőrizzük a viszkozitást, az oxidációra utaló paramétereket és panasz esetén a habzási tulajdonságokat is.
• Keressük a habzás kiváltó okát: levegőbeszívás, tartálykialakítás, visszafolyó ág, elégtelen légtelenedés, szennyeződés vagy adalékkimerülés.
• Visszaméréssel igazoljuk a beavatkozást: a szűrés, olajpótlás vagy adalékkezelés eredményét ellenőrizni kell.

Forrás és hivatkozás

[1] SKF Group (2026): Understanding Foam in Lubricating Oils: How Fine Filtration Influences Defoamers and Antifoaming Performance. SKF White Paper, PUB LS/S9 20499 EN, September 2026, 2–6. oldal. © SKF Group 2026.

Kapcsolódó hivatalos gyártói oldal: SKF RecondOil – termék- és technológiai információk. Fontos: ez a termékoldal, nem a tanulmány közvetlen PDF-letöltési címe.

Ez a cikk az SKF tanulmányának önálló magyar nyelvű szakmai összefoglalója. A számszerű adatok a hivatkozott táblázatokból származnak. A bemutatott vizsgálati eredmények a tesztelt olajokra és szűrőkre vonatkoznak, más termékekre nem általánosíthatók automatikusan.